Vorderstoder

Ausztria tele van divatos sípályákkal, most egy kevésbé ismert, de hangulatos környéket ajánlanék, elsősorban kezdő-haladó szintű síelőknek. Persze a hardcore versenyzők is találnak sötét-fekete pályát maguknak eleget, de Felső-Ausztria mégsem Tirol.

A Pyhrn-Priel kisrégiót nyolc-tíz alpesi jellegű kisváros, falucska alkotja, nem számoltam össze őket. Közös jellemzőjük, hogy idegenforgalomból élnek, és ezt igazán korrekt módon művelik. Nekem amúgy Ausztria kedvenc úti célom, midőn közeli hegyekbe kívánkozom, mégiscsak sógorok voltunk egykor, meg hát a sváb származásom miatt is, gondolom.

Írtak már érdekes dolgokat a Hüttén az osztrák vendégszeretetről, furcsálltam. Lassan 25 éve, hogy néha átszaladunk Ausztriába, telelni, nyaralni, csencselni, sosem ért még csalódás.

Vorderstoder nem a régió székhelye, nem is tudom, melyik városka lehet az, mind kicsi hely. Éppen ezért vonzó számunkra a környék, nincs zsúfoltság, nincs tülekedés, sorállás minimális.

Síelni Hinterstoderben érdemes először, elég komoly felvonórendszer működik, a négyhektáros parkolótól 150 m séta után indul a kabinos felvonó, amely egy fennsíkra emel. A fennsíkon gyors-szerviz, hüttefalu, és a kezdőknek, fontolva haladóknak való pályák starthelye vár. 

Több csákányos felvonó is innen indul különböző szintű pályákra. A Höss-Express felvonó
hatszemélyes, nyitott, de plexishiltes rendszerű kanapéin jutunk fel az 1868 m magas csúcsra.

Napos időben minden harmadik utas siklóernyőt cipel, a hegycsúcs fennsíkjáról nekifutnak, vitorláznak pár órát, landolás után lecsúsznak a 6-10 km hosszú pályák valamelyikén.A boardosok is erről a helyről csúszhatnak, két különböző pályát bitorolnak, egyik 2500 m hosszú, a másik, a trükkös nagyjából 600 m.

Sisak minden pályán erősen ajánlott, csúnyán néznek arra, aki nem használ ilyet, és sürgősen ajánlanak egyet kölcsön.

Hinterstoderben összesen 71 km sípályát találunk, ebből fekete 35 km, difficult 10 km. Összehoztak sícentrumot kölcsönzőkkel, vaxolókkal, szabadtéri és fedett korcsolyapályát, szánkódombot, bár a ródlifanok inkább Vorderstoderben érzik jól magukat, mert ott másfél kilométeres pályákat csak nekik építettek, 23 óráig kivilágítva, jó buli.

Sífutókról sem feledkeztek el, 120 km-es útvonalon csak számukra tartanak fenn utakat, és panorámát.

Amit télvíz idején havon és jégen el lehet követni sport ürügyén, kérem, az mind ki van találva Vorderstoder és Hinterstoder környékén, valamint a Pyhrn-Priel régióban.

A mi szállásunk Vorderstoderben volt, a Lindbichler család 3 csillagos szállodájában. Nem akarom túlfényezni őket, szorgalmas, rendes emberek, az egész család szimpatikus. A szállás igazán korrekt, a félpanzió bőséges, színvonalas, kétféle szauna, masszőr, saját síbusz, ródlitaxi, lovasszán, van itt minden.

A szállásadók gondoskodnak a síbérletekről is, személyre szóló kártyát kapunk, de nemcsak a felvonókra, korcsolyapályára jó ez, hanem múzeumba, uszodába, hangversenyre is, gyakorlatilag 20-50 %-ot spórolnak nekünk, attól függ, mit veszünk igénybe.

Az éjszakai életet kedvelőknek nem tudok ajánlani semmit, egyrészt nem vagyok bulizós fajta, másrészt az egésznapos jó levegő, intenzív mozgás kiveszi a zerőt, este én mihamarabb meg szoktam rogyni.

Gondolom, azért fel lehet kutatni a környéken bármilyen léhaságot, a névreszóló kártyát elfogadják a taxisok is, és a szállodában hozzáírják a fuvart a számlánkhoz, ha éppen sikerült elmulatnunk minden készpénzünket.

Egyszóval, azoknak ajánlom a környéket, akik ismerkednek a téli sportokkal, és Ausztriával.

A különböző navigációs kütyük korában nem írnék autós megközelítésről, annyit érdemes tudni, hogy az autópályákon kívül is van élet, a mellékutak utak tiszták, jók, panorámásak, és néha gyorsabban lehet haladni, mint autópályabaleset környékén.

A vonattal érkezőkhöz elküldik a szálloda buszát, vagy lovasszánját, azám.